Második Fejezet - 'Új család'

- Kövessetek- mondja a férfi, majd elindul.- A nevem Max. Pár napig maradhattok nálunk, addig is ellátunk titeket étellel esetleg fegyvert is kaphattok, de aztán tovább kell állnotok. Fontos, hogy senkinek ne szóljatok a rejtekhelyünkről.

- Ez természetes, hisz mi itt csak vendégek vagyunk. Azt tesszük, amit mondatok.

- Ezt örömmel hallom- bólint.- Bemutatlak titeket pár embernek.

- America, Lisa ő itt Dave. Dave, ő itt America, ő pedig Lisa.

- Max, arról volt szó, hogy nincs több helyünk.

- Dave, én a helyedben addig befognám a pofám, ameddig csak élők jönnek. Hamarosan eljön az idő, amikor már a halottakkal kell szembenéznünk nem pedig az élőkkel- lép mellénk egy harmadik férfi (igazából egyidős lehet velem).- Justin vagyok- nyújtja felém kezét, majd kezet fogok vele.

- America.

- Majd én körbevezetem őket- jelenti ki Justin, Max pedig csak bólint.- Szóval Ree..

- America.

- Te sem várhatod el, hogy ezt minden egyes alkalommal végigmondjam.

- Bocsi, panaszkodj a halott szüleimnél- vonok vállat.

- Most történt?

- Igen.

- Sajnálom.

- Nem te vagy az, akinek sajnálnia kell.

Csendben követem Justint. Egyszer csak megáll.

- Akkor lányok, úgy tűnik mi vagyunk az új családotok.

Lisa tovább sétál, meg sem áll a kis faluig.

- Alig egy napja történt minden. Hogy lehettek ennyien, hogy készültetek fel erre?

- Itt történt egy napja- hangsúlyozza ki Justin az 'itt' szót.- Ahonnan mi jöttünk már egy hónapja megtörtént.

- Ez most háború?

- Nem- rázza meg a fejét.- Ez egy vírus. Egy halálos vírus. Azért lőttek le mindenkit, aki az utcán volt.

- De, én ezt nem értem. Ha egy hónapja történt az első eset, miért nem találtak ki még semmit a járványügyis emberek?

- Mert nem tudnak semmit. Ha jól hallottam, sok helyen karantént rendeltek el. Kijárási tilalom van, de van olyan hely is ahol az embereket egy épületkomplexusba tereltek.

- Szóval mi idekint halálra vagyunk ítélve- fonom össze karjaim magam előtt.

- Amint mondtam egy hónapja kint vagyunk, és még nem kaptuk el.

- Ez rohadtul nem jelent semmit- mondom, majd Lisa után sétálok.

Ez az egész hely nagyon csendes. Már mondhatni békés, kivéve a tényt, hogy talán a vörösruhások mindig minket keresnek. 

Nem vagyunk biztonságban. És talán már sosem leszünk.

- Takaros kis hely, nemde?- mosolyog rám egy idősebb asszony.

- De, és barátságos is- válaszolom.

- Jó ezt hallani. Max szerint eléldegélhetünk itt egy ideig.

- Hát, van aki igen, van aki nem.

- Ezt hogy érted?

- Nekünk lassan mennünk kell.

- Most érkeztetek!

- Ne nekem mondja- rázom meg a fejem. 

- Biztos van más megoldás.

- Biztos- bólintok, majd tovább állok.

- Hé, Ree!

- Csak nem megint...

- Ha jól emlékszem megígértem, hogy körbevezetlek téged- közeledik felém Justin.

- Elég idegesítő vagy remélem tudod.

- Neked pedig kifejezetten visszataszító személyiséged.

- Kösz- bólintok.- Ezzel most elég mélyre elástad magad és az esélyeidet- mondom vigyorogva.

- Az esélyeimet?- kérdez vissza meglepetten.

- A füled is rossz Bieber?

Elmosolyodik, majd tovább sétál.

- Jössz vagy nem?- kérdi.

- Megyek- válaszolom.

Gyerekek is vannak. Ha jól számoltam meg korábban akkor 6. Velem egykorú talán 2. Elszórtan, de láttam idősebb embereket is, sőt egy kisbabát is (ami azért elég meglepő, nem?)

- Mindenkit ismersz?

- Hm?

Mondtam, hogy rossz a hallása.

- Mindenkit ismersz?- ismétlem meg a kérdést.

- Nem- rázza meg a fejét.- Nem akarok mindenkit megismerni.

- Miért?

- Nem akarok több ismerőst elveszíteni.

- Te is tudod, hogy ezt nem lehet kiküszöbölni.

- Tudom- bólint. Aztán jön a de.- De egyszerűen nem megy.

- Akkor, öhm beszéljünk valami másról. Mit fogunk most csinálni?

- Fogunk?- kérdi meglepetten.

- Akadj fent rajta kérlek.

- Várunk.

- Mire?

- Bármire. Segítségre. Válaszokra. Vagy egy kisebb csapatra, akik meg akarnak minket ölni.

- Nem vagytok elegen ahhoz, hogy megvédjétek magatokat.

- Hé, már te is ide tartozol.

- Az előbb még fennakadtál rajta. Döntsd el milyen állásponton vagy. Igen tudom. Világbéke, nyugalom és a többi szar hazugság, amivel áltatnak minket.  

- Én nem ezt mondtam!

- Tudom- mondom unottan.

Miután besötétedett én és Justin visszasétálunk a többiekhez.
- Lemaradtunk valamiről?- kérdem.
- Nem hinném- von vállat Lisa, aki egy idősebb nő mellett ül. Hasonlít rá. Borzasztóan hasonlít anyára.
- Egy pillanat- súgom neki, majd ellépek a tűztől. Próbálok mély levegőt venni, próbálok nm rá gondolni, de nem megy. Látom, ahogy a földre zuhan, hallom ahogy azt kiáltja "Fuss!" Könnyek szöknek a szemeimbe, próbálom erősnek mutatni magam, de most, hogy egyedül vagyok már nem megy. Fáj, hogy tudom miattam haltak meg. Vigyáznom kell Lisára, mert tudom, hogy nekem kell megvédenem.
- Minden oké?- ül le mellém Justin.
- Persze- mondom, majd letörlöm az arcom.
- Nem úgy tűnik.
- Már a szemed is rossz?
- Ree..
- Nincs semmi bajom. Viszont lenne egy kérésem..