Első Fejezet - 'Üdv a tisztáson'

Az erdőbe érve mindannyian kiszálltunk a kocsiból.

- Ne menjetek sehova! Elmegyünk körülnézni!- mondja anya, majd apával együtt elindulnak.

- Mondhatom remek- motyogom, mire Lisa rám pillant.

- Meg fogunk halni?- kérdi, mire megrázom a fejem. Igazából nem 'nem'-nek szántam, hanem 'nem tudom'-nak, de nem is baj, ha a család legalább egyik tagja nyugodt.

Lisa leül az autó melletti farönkre, én pedig várom, hogy anyáék visszatérjenek. Aztán lassan-lassan sötétedni kezdett. Egy pillantást vetek a telefonomra, de természetesen nincs térerő, ami várható volt.

Teljes sötétedés előtt talán fél órával értek vissza apáék.

- Mi történt?- áll fel Lisa, azóta gubbaszt azon a rönkön, mióta elmentek.

- Nem találtunk senkit és semmit. Viszont holnap visszamegyünk az országútra is körülnézni- feleli apa.

- Jobb, ha esztek valamit- mondja anya, majd kivesz a táskájából két szendvicset és a kezünkbe nyomja.

Ezután én és Lisa beülünk a kocsiba, anya és apa pedig még a kocsi előtt beszélgetnem. Lisa a hátsó üléseken próbál elaludni én pedig az anyósülésen.

Nem túl kellemes arra kelni, hogy begörcsöl a nyakad, pláne nem az erdő kellős közepén.

- Vigyázz Lisára- mondja anya.

- Megint elmentek?

- Ma az országút felé megyünk- mondja apa.

- Hát jó. Vigyázzatok magatokra- mondom, majd megölelem őket. 

- Megint itt hagytak minket, ugye?- lép mellém Lisa.

- Csak körülnéznek- vonok vállat.

- Csak nehogy egyszer ott maradjanak- morog, majd visszaül a kocsiba.

- Hé! Nem mondhatsz ilyet! 

- Mégis miért nem?

- Mert.. mert nem!

- Ó ugyan! Szerinted mégis mi történt a városban?

- Ezt mégis hogy érted?

- Majd idővel rájössz.

- Nem csinálhatod ezt!

- Csak figyelj!- mondja határozottan, majd magára zárja az autót. 

Fél óra elteltével rájövök, hogy Lisa valóban nem fog velem szóba állni, így hát elindulok anyáék után. Lisa az autóban ül, fülében a fülhallgatója.

Néha megreccsen mögöttem néhány faág, ilyenkor hátrapillantok, és igyekszem gyorsabbra venni a tempóm. 

Aztán egy lövés. Majd még egy.

A hang irányába kezdek rohanni. Kiérek az erdő szélére, megpillantom az országutat, amin tömkelegével állnak az autók. Közelebb sétálok, majd megpillantok egy halott nőt, majd egy férfit, egy kisgyereket. 

- Fuss!- kiált rám egy fiú.

- Meg kell keresnem a szüleimet- mondom zavartan.

- Menekülj, mert téged is lelőnek!

- Tessék?

- A vörös ruhások. Téged is meg fognak ölni, ha most nem menekülsz. 

- Menj! Vissza a kocsihoz!

A távolból apa hangját hallom, majd látom, ahogy anya és ő felém rohannak. A fiú eltűnik, én pedig az erdő felé veszem az irányt. Vissza-visszapillantok és látom ahogy néhány vörös ruhás sétál az úton, előttük pedig pár hófehér arcú ember botorkált. Aztán térdre lökik, és fejbe lövik őket. 

- Fuss már! Fuss!- kiabál anya. 

Beérek a fák közé, körbepillantok, próbálom felismerni az utat amerről érkeztem. Hangokat hallok magam mögül, de tudom, hogy nem állhatok meg. Aztán mégis megteszem. Ismét eldördül a fegyver. Anya sikítását hallom, elindulok az ellenkező irányba. Apát pillantom meg a földön heverve, körülötte minden csupa vér.

- Menned kell!- mondja anya, majd megragadja apa kezét és sírni kezd.

- Anya kérlek gyere!

- Nem hagyom itt- rázza meg a fejét.

- Lisa egyedül van!

- Menekülnötök kell! Amilyen messze csak tudtok!

- Nem hagylak itt!

- Menj!

Minden lelassul körülöttem. Anya sír és kiabál, hogy menjek már, apa egy utolsó pillantást vet rám. Aztán a fák mögül két vörös ruhás lép elő, fegyvereiket anyára szegezik.

- Menj már!- kiabál anya.

- Nagyon szeretlek- mondom, arcomról egy könnycsepp gördül le. Aztán futni kezdek. Eldördül egy újabb lövés, visszapillantok, de a vörös ruhásoknak már nyoma veszett. 

Végül elérek a kocsihoz, ahol Lisa ücsörög nyugodtan. Dörömbölni kezdek az ablakon, kiabálok, hogy azonnal szálljon ki. De ő csak tovább énekel. 

- Lisa! Könyörgöm! Hé!

Kiveszi a fülhallgatót a füléből, majd nevetni kezd.

- Úgysem szállok ki!

- Mennünk kell! Veszélyben vagyunk! Gyere kérlek!

Lépteket hallok a közelből, felkapok a közelből egy fadarabot, majd kitöröm a kocsi ablakát, kikapom a táskámat, majd elindulok. Aztán a távolból megpillantok egy vörös ruhást, aki éppen a kocsi felé halad.

- Lisa!- kiáltom, ő pedig felém, majd a fegyveres felé pillant. Ismét elsül a pisztoly, Lisa pedig amilyen gyorsan csak tud kimászik a törött ablakon.

- Ne hagyj itt!- kiáltja, majd utánam rohan. 

- Ne add fel! Gyere! Siess! 

Kiérünk az erdőből, de meglepetésemre nem vörös ruhások fogadnak minket, hanem egy csapat civil, akik fegyvert fognak ránk.

- Hohohohó! Ennek nem kell így végződnie!- tartom fel a magasba két kezem.

- Kik vagytok?

- A nevem America Wade. Ő pedig Lisa. Semmi rosszat nem akarunk tőletek.

- Hiszem, ha látom. Ide a táskával!

- Nincs benne semmi- vonok vállat.

- Ide vele!

Lisa bólint, én pedig a férfi elé dobom a hátizsákot, majd abban a pillanatban ki is borítják azt. 

- Jól van!- pillant fel a férfi.- Üdv a tisztáson, kölykök.